Kővári Tamás

Kidolgoztunk egy érdekes online marketing koncepciót. A dolog messze több, mint bullshitware - abból láttam eleget már életemben, úgyhogy jó gyakorlatra tettem szert abban, hogy megkülönböztessem az érett almát a fonnyadttól. A koncepció lényege, hogy egy még csak kevesek számára érezhető, de világosan bizonyítható trendet meglovagolva konkrét, számokkal és tényekkel alátámasztott, garantált előnyöket kínál egy jól meghatározható vállalati kör részére. Mindezt ráadásul úgy, hogy minimális energiát igényel a vállalat részéről, sőt a beruházás nagyságrendje sem több, mint amire egy termékmenedzser ne tudna akár péntek délután ötkor könnyedén rábólintani. A hab a tortán, hogy a koncepciónak komoly refinanszírozási potenciálja van, így néhány éven belül akár még nyereséget is termelhet.

Az elképzelés minden prezentációnkon osztatlan sikert aratott. Sokkal érdekesebb volt viszont látni, hogy a kezdeti lelkesedés mennyiszer elhalt a következő döntési lépcsőkön. Megismétlem, egy gyakorlatilag nulla rizikópotenciállal, de számos lehetséges többletelőnnyel kecsegtető dologról volt szó…

Elgondolkodtat a dolog, hogy miért is hiányzik annyi helyen az “early adopter” mentalitás. Miért csak akkor merünk egy dologgal foglalkozni, ha már mindenki azt csinálja?

Persze ez nem csak az online marketing szűk területére igaz. A szombat estémet volt szerencsém Pozsonyban tölteni, ahol helyi - magyarul egyáltalán nem tudó - szlovákokkal beszélgethettem. Ők meg mertek tenni valamit, amit mi nem. Náluk minden adó egységesen 19 százalék, a gazdaság robog, az emberek bíznak a jövőben. A jövőbe vetett optimizmus bizonyítékaként a pozsonyi ingatlanárak az egekben, a fiatalok viszont mégis sokkal könnyebben meg mernek hozni komoly elkötelezettséggel járó gazdasági döntéseket, mint egy magyar fiatal. Mi miért nem merünk előre menni? Honnan jön ez a mentalitás és miért nem merünk ellene tenni?

A levegőben van. Érezni lehet. És most már bizonyítékokkal is alá lehet támasztani - a magyar internetezők fejlettsége új szintre ért - rászoktunk a keresőkre!

Néhány éve még nagyon meg kellett izzadnia annak, aki egy-egy szűk területen szeretett volna PPC reklámmal nagyobb összeget elkölteni. Összeszedhettünk ezernyi kulcsszó-kombinációt, egyszerűen nem volt elég internetes kereső, akinek megjelent volna a reklámunk. Ez ma már egyre ritkábban jelent problémát - a PPC hirdetések megjelenési statisztikáiból világosan kivehető, hogy az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a keresőket használók száma.

A minap tettem egy kísérletet. Átnéztem az általunk üzemeltetett weboldalak, portálok statisztikáit és láss csodát - van olyan portálunk, ahol tavaly szeptember óta 74 százalékkal emelkedett a keresőkből érkező látogatók száma, de a legtöbb oldalnál 50 százalék körüli növekedésünk volt - persze csak olyan oldalakat vettem figyelembe, ahol semmi aktív SEO technikát nem alkalmaztunk. Mindez úgy, hogy az összes látogatók száma összeségében alig néhány vagy néhány tíz százalékkal nőtt.

Lassan kimondható, hogy alapvetően változik a web felhasználásának technikája. Ma már nem linkről linkre ugrálva “szkenneljük” a weboldalakat, hanem egyre inkább problémaorientáltan gondolkodunk. És mit tesz egy problémaorientált ember? Beírja az őt érdeklő dolgokat a Google-ba.

Ezzel sok mindenkinek fel van adva a lecke - legfőképpen a vállalati weboldalak üzemeltetőinek. Az embereket egyre kevésbé érdekli a csillogó weboldal, a bejáratott brand, az emberek megoldást szeretnének a problémáikra. Tartalom, tartalom - különben máshová viszi a Google a látogatókat. De hogyan lehet egy vállalat egyben tartalomszolgáltató is? Ez most a százdolláros kérdés…

A blogírás egyik legfontosabb szabályát magam is sokszor elmondtam ügyfeleimnek, partnereimnek: ha egyszer belevágtál abba, hogy megoszd a gondolataidat, tapasztalataidat a közösséggel, akkor ne tarts hosszú szünetet, különben még a leghűségesebb olvasóid is elpártolnak tőled.

Most alaposan megsértettem ezt a szabályt. Hónapok óta egyetlen sort sem publikáltam. Pedig lett volna miről, hiszen sok minden történt a szakmában.

Azonban az év elején elvesztettem valamit, ami nagyon fontos volt nekem. Fontosabb, mint azt valaha is hittem volna és erre csak akkor döbbentem rá erre, amikor már elveszítettem.

Nagyon hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra kedvem legyen írni, lelkesedni bármiért is. Azonban az élet nagy tanítómester - amikor a legmélyebben vagy, akkor nyitja fel a szemed. Amikor már biztos vagy benne, hogy a régi tűz kialudt benned, akkor egyszer csak kétszeres erővel lángol fel újra.

Az élet nem áll meg, ahogyan ez a blog sem. Visszatértem.

Kedves kis számú, de annál hűségesebb olvasóközönségem. Sajnos olyan változások következtek be az életemben, hogy néhány napig, néhány hétig nem fogtok új bejegyzést olvasni tőlem, utána viszont ígérem, visszatérek. Tamás

Ha a “new business” iparágban dolgozol, akkor biztos lehetsz benne, hogy szüleidnek és idősebb rokonaidnak halvány fogalmuk sincs arról, hogy pontosan mivel is foglalkozol nap mint nap. De ne keseredj el, az alábbi Adwords hirdetés ékesen bizonyítja, hogy vannak a miénknél cifrább szakmák is:

Egy korábbi postomban már volt szó arról, hogy a mobil végeszközök elterjedése várhatóan komoly változást hoz majd az “internetfogyasztási” szokások terén. Az azóta eltelt napokban azonban nem hagy nyugodni a gondolat, hogy sokkalta többről van itt szó, mint egyszerű evolúciós lépésről.

Gondoljunk csak bele: az első grafikus böngésző elterjedése, azaz nagyjából a kilencvenes évek közepe óta gyorsabbak lettek ugyan a számítógépek, okosabbak a szoftverek, azonban az alapvető perifériák vajmi keveset változtak: nagyjából ugyanolyan billentyűzetet és egeret használunk, mint a pattintott Win95 korszakban. Az egyetlen valamire való változás a monitoroknál történt - míg tizenix éve nagyjából 640×480-as legkisebb felbontásra optimalizáltunk egy weboldalt, addig ma ez az érték általában 1024×768 pixel köré szóródik. Ennek eredményeképpen a mai átlagos internetező durván két és félszer akkora képernyőterületet használhat fel scrollozás nélkül. Read more »

Érdekes kettősségnek lehetünk tanúi napjainkban. Miközben a cégek egyik fele kinyílik a világ és a közösségek felé (kötelező olvasmány: Wikinómia) addig mások minden eddiginél rafináltabb trükkökkel igyekeznek monopolistává válni. Most persze nem a Standard Oil féle vadkapitalista monopóliumokra gondolok. Nem, az okos monopólisták nem azon dolgoznak, hogy tönkretegyék, felvásárolják a konkurenciát vagy megegyezzenek vele a vevők kárára. Ambíciózusabb terveik vannak: ők magát a fogyasztót akarják foglyul ejteni, lehetőleg örök életre. Eszközeik a kiváló termékek, de még inkább a kiváló marketing. Céljuk, hogy az emberekben fel se merüljön a választás gondolata - sőt a legsikeresebbek még azt is elérik, hogy a fogyasztók örömmel hajtsák fejüket az igába. Read more »

Gyenge a hazai internetpenetráció? Növeljük a duplájára!

Szerintem egyáltalán nem lehetetlen: először is mindenkinek kell egy olyan mobiltelefon, amin végre öröm az internetezés, nem pedig pótcselekvés. Jelenleg egyetlen ilyen készüléket ismerek, ez pedig az Apple iPhone: nagy, fényes érintőképernyő, hosszú akkuélettartam, WiFi, intuitív és addiktív user interface egy olyan zseniális böngészővel, mint a mobil Safari. Ebbe kellene egy HDSPA/HSUPA modul, valamint ingyenes tartozékként nem lenne rossz egy QWERTY billentyűzet sem (külső? kihajtható?).

Legyen mindez megfizethető egy magyar család számára, azaz előfizetés nélkül néhány tízezer, hűségnyilatkozattal néhány ezer forint. Kell egy legfeljebb havi egy-kétezer forintos 3G flatrate amihez álmodjunk kombinált WiFi-elérést is több ezer hotspoton.

Read more »

Szeretett régi ASUS notebookom egyik napról a másikra pánttöréssel megadta magát. Persze ahogy az lenni szokott, pont akkor, amikor ki sem látszottam a munkából. Nincs mese, azonnal kellett egy új gép.
Akkoriban a Mac már vírusszerűen szedte áldozatait az ismerősi körömben, így egy pillanatra én is elgondolkodtam a váltáson. Végül azonban győzött az időhiány és maradtam az új üdvöskénél, a Vistánál (mi másnál, mindenre ez van előtelepítve). Igazából eddig nem volt bajom a Win plattformmal, leginkább olyan ez, mint egy régi házasság, amely unalmas és rutinszerű, de legalább olajozottan működik. A munkámból kifolyólag ráadásul egy rakás speciális Windowsos programot használok, emellett betegesen ragaszkodom néhány viharvert grafikai szoftverhez. A Mac-es emulátornál meg biztosan szebben fognank futni ezek a programok a csilli-villi új Vistán.

Na itt rontottam el. 4 hónap tapasztalatával a hátam mögött megsúgom: a Vista és az XP között annyi a folytonosság, mint a fagyálló és a jégbor között. Semmi. Read more »

Egy reklámügynökséggel folytatott vita kapcsán érdekes dilemmával találkoztam. A megbízó egy ismert hazai gyártó- és kereskedő cég, aki tudásintenzív dolgokat gyárt – azaz a cégnek nagyon sok mesélnivalója van a termékéről, annak helyes alkalmazásáról. A cég szakemberei úgy döntöttek, hogy ezt a tudáskincset szeretnék megosztani minden egyes potenciális ügyfelükkel – remélve, hogy az érdeklődőkből később elkötelezett vásárlók lesznek. Abban mindenki egyetértett, hogy egyszerűsége, rugalmassága és olcsósága folytán ehhez a web legyen a választott csatorna.

A cégről még annyit kell tudni, hogy az egyik legszűkebb keresztmetszetet maguk a tudásgazdák jelentik. Van számos nagyon képzett és okos ember a cégnél, akiknek pont képzettségük és okosságuk folytán tele a naptárjuk és nincs idejük ilyen „marketinges hülyeségekkel” foglalkozni.

Az ügynökség belenyúlt a kalapjába, megszületett az első javaslat: legyen egy „fórum” az oldalon. Ezt a magas labdát csak lecsapni lehetett. Teljesen világos volt, hogy a cégnél nincs sem szándék, sem kapacitás egy átfogó szakmai fórum üzemeltetésére – a fórumok sajátos dinamikája folytán ebből csak rosszul lehet kijönni. Vegyünk egy plasztikus példát: Béla, a fő tudásgazda ír egy bejegyzést valamelyik termékükről. Tegyük fel, hogy mindezt elolvassa valaki és beírja rá, hogy szerinte ez hülyeség… A fórumok legnagyobb hibája, mind Béla, mind a válaszadó tökéletesen egy szinten van a hierarchiában, így Bélának muszáj lesz válaszolnia, hogy megvédje a mundér becsületét. Ellenkező esetben ugyanis az olvasók azt fogják hinni, hogy A) Béla megfutamodott B) nem foglalkozik a fórummal. A fórum sajátos, lépcsős struktúrájából kifolyólag a viták és a flame terepe, erre pedig a legtöbb cégnek sem ideje, sem szándéka nincs.

A következő javaslat: webalapú „Szakértő válaszol”. Az ötlettel önmagában nincs semmi baj, nagyon jó lenne ilyen szolgáltatást nyújtani, biztosan sokan használnák. Egy kis fejszámolás után azonban mégis az ötlet ellen szavaztam.

Read more »