Archívum: 2008. június

Miért nem merünk?

Kidolgoztunk egy érdekes online marketing koncepciót. A dolog messze több, mint bullshitware - abból láttam eleget már életemben, úgyhogy jó gyakorlatra tettem szert abban, hogy megkülönböztessem az érett almát a fonnyadttól. A koncepció lényege, hogy egy még csak kevesek számára érezhető, de világosan bizonyítható trendet meglovagolva konkrét, számokkal és tényekkel alátámasztott, garantált előnyöket kínál egy jól meghatározható vállalati kör részére. Mindezt ráadásul úgy, hogy minimális energiát igényel a vállalat részéről, sőt a beruházás nagyságrendje sem több, mint amire egy termékmenedzser ne tudna akár péntek délután ötkor könnyedén rábólintani. A hab a tortán, hogy a koncepciónak komoly refinanszírozási potenciálja van, így néhány éven belül akár még nyereséget is termelhet.

Az elképzelés minden prezentációnkon osztatlan sikert aratott. Sokkal érdekesebb volt viszont látni, hogy a kezdeti lelkesedés mennyiszer elhalt a következő döntési lépcsőkön. Megismétlem, egy gyakorlatilag nulla rizikópotenciállal, de számos lehetséges többletelőnnyel kecsegtető dologról volt szó…

Elgondolkodtat a dolog, hogy miért is hiányzik annyi helyen az “early adopter” mentalitás. Miért csak akkor merünk egy dologgal foglalkozni, ha már mindenki azt csinálja?

Persze ez nem csak az online marketing szűk területére igaz. A szombat estémet volt szerencsém Pozsonyban tölteni, ahol helyi - magyarul egyáltalán nem tudó - szlovákokkal beszélgethettem. Ők meg mertek tenni valamit, amit mi nem. Náluk minden adó egységesen 19 százalék, a gazdaság robog, az emberek bíznak a jövőben. A jövőbe vetett optimizmus bizonyítékaként a pozsonyi ingatlanárak az egekben, a fiatalok viszont mégis sokkal könnyebben meg mernek hozni komoly elkötelezettséggel járó gazdasági döntéseket, mint egy magyar fiatal. Mi miért nem merünk előre menni? Honnan jön ez a mentalitás és miért nem merünk ellene tenni?

Megtanultunk keresni?

A levegőben van. Érezni lehet. És most már bizonyítékokkal is alá lehet támasztani - a magyar internetezők fejlettsége új szintre ért - rászoktunk a keresőkre!

Néhány éve még nagyon meg kellett izzadnia annak, aki egy-egy szűk területen szeretett volna PPC reklámmal nagyobb összeget elkölteni. Összeszedhettünk ezernyi kulcsszó-kombinációt, egyszerűen nem volt elég internetes kereső, akinek megjelent volna a reklámunk. Ez ma már egyre ritkábban jelent problémát - a PPC hirdetések megjelenési statisztikáiból világosan kivehető, hogy az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a keresőket használók száma.

A minap tettem egy kísérletet. Átnéztem az általunk üzemeltetett weboldalak, portálok statisztikáit és láss csodát - van olyan portálunk, ahol tavaly szeptember óta 74 százalékkal emelkedett a keresőkből érkező látogatók száma, de a legtöbb oldalnál 50 százalék körüli növekedésünk volt - persze csak olyan oldalakat vettem figyelembe, ahol semmi aktív SEO technikát nem alkalmaztunk. Mindez úgy, hogy az összes látogatók száma összeségében alig néhány vagy néhány tíz százalékkal nőtt.

Lassan kimondható, hogy alapvetően változik a web felhasználásának technikája. Ma már nem linkről linkre ugrálva “szkenneljük” a weboldalakat, hanem egyre inkább problémaorientáltan gondolkodunk. És mit tesz egy problémaorientált ember? Beírja az őt érdeklő dolgokat a Google-ba.

Ezzel sok mindenkinek fel van adva a lecke - legfőképpen a vállalati weboldalak üzemeltetőinek. Az embereket egyre kevésbé érdekli a csillogó weboldal, a bejáratott brand, az emberek megoldást szeretnének a problémáikra. Tartalom, tartalom - különben máshová viszi a Google a látogatókat. De hogyan lehet egy vállalat egyben tartalomszolgáltató is? Ez most a százdolláros kérdés…

Visszatérés

A blogírás egyik legfontosabb szabályát magam is sokszor elmondtam ügyfeleimnek, partnereimnek: ha egyszer belevágtál abba, hogy megoszd a gondolataidat, tapasztalataidat a közösséggel, akkor ne tarts hosszú szünetet, különben még a leghűségesebb olvasóid is elpártolnak tőled.

Most alaposan megsértettem ezt a szabályt. Hónapok óta egyetlen sort sem publikáltam. Pedig lett volna miről, hiszen sok minden történt a szakmában.

Azonban az év elején elvesztettem valamit, ami nagyon fontos volt nekem. Fontosabb, mint azt valaha is hittem volna és erre csak akkor döbbentem rá erre, amikor már elveszítettem.

Nagyon hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra kedvem legyen írni, lelkesedni bármiért is. Azonban az élet nagy tanítómester - amikor a legmélyebben vagy, akkor nyitja fel a szemed. Amikor már biztos vagy benne, hogy a régi tűz kialudt benned, akkor egyszer csak kétszeres erővel lángol fel újra.

Az élet nem áll meg, ahogyan ez a blog sem. Visszatértem.