Kővári Tamás

Nem hiszem, hogy ebben a blogban sok filmkritika lesz a közeljövőben, de ma este láttam a Nyomozó című új (?) magyar filmet (rendező és forgatókönyvíró: Gigor Attila) és még mindig a hatása alatt vagyok. Nem tudom, ki hogy van vele, de én mindig kicsit félve ülök be a magyar filmekre - valahol mindig kibújik a szög a zsákból, jön egy hiteltelen párbeszéd, egy unalmas középrész, egy buta szponzori product placement vagy egy fájó CGI trükk, aztán vége az illúziónak, az ingerküszöböt pedig már csak a nacho és a másfél literes kóla tartja fent. Persze, ennyi pénzből nem lehet tökéleteset alkotni - köszönöm, kedves Gigor Attila, hogy megmutattad nekünk, hogy ez hülyeség. Dehogynem lehet, aki pedig nem hiszi el, nézze meg a filmet. Tökéletes dramaturgia, üresjáratok nélkül az első perctől az utolsóig. Hihető csavarok, kreatív ötletek végtelensége, ami egy hozzám hasonló (egykori) kreatívnak nagyon meg tudja dobogtatni a szívét. És zseniális színészek - bevallom, Anger Zsolt nekem eddig elsősorban szinkronhangként volt ismerős (pl. Ewan McGregor), de ez az ember fenomenális és csak remélni tudom, hogy minél több filmben viszontlátom majd. A mellékszereplők többsége hasonlóan telitalálat, például Spolarics Andrea és Juhász István furcsa rendőrkettőse. De ami a legjobban tetszett, hogy végre a Kontroll után megint itt egy magyar film, amit nem csak termékként kezeltek, hanem minden kockáján látszik a készítők odaadása, az apró részletek tökéletesre csiszolása - Anger Zsolt kettes Golfjától (a karakternek ennél jobb autót el sem lehet képzelni) kezdve a Csányi-Fenyő “cameo”-ig… Nézzük meg minél többet ezt a filmet, mert azért azt szégyennek tartom, hogy rajtunk kívül alig 5 másik néző volt kíváncsi rá. Este fél nyolckor, Budapest legnagyobb mozijában…