Kővári Tamás

Érdekes kettősségnek lehetünk tanúi napjainkban. Miközben a cégek egyik fele kinyílik a világ és a közösségek felé (kötelező olvasmány: Wikinómia) addig mások minden eddiginél rafináltabb trükkökkel igyekeznek monopolistává válni. Most persze nem a Standard Oil féle vadkapitalista monopóliumokra gondolok. Nem, az okos monopólisták nem azon dolgoznak, hogy tönkretegyék, felvásárolják a konkurenciát vagy megegyezzenek vele a vevők kárára. Ambíciózusabb terveik vannak: ők magát a fogyasztót akarják foglyul ejteni, lehetőleg örök életre. Eszközeik a kiváló termékek, de még inkább a kiváló marketing. Céljuk, hogy az emberekben fel se merüljön a választás gondolata - sőt a legsikeresebbek még azt is elérik, hogy a fogyasztók örömmel hajtsák fejüket az igába.

Ez a téma először sörcsapolás közben vetődött fel bennem. Igen, a nagyszerű Krups házi sörcsapoló berendezés használata közben, ugyanis van otthon ilyenem (mielőtt valaki nagyzolással vádolna: nem vettem, hanem nyertem). Zseniális termék - van olyan férfi, akit nem izgat a gondolat, hogy 2 C fokos, friss, habzó sört csapoljon a saját konyhájában? Sznob házigazdáknak meg egyenesen kötelező, hiszen kezdetben 75.000 forintot kóstált a készülék, lehetett vele prezentálni a barátok, szomszédok előtt. Ez azonban csak a történet csillogó fele. A készülékbe speciális hordó kell, melyet csak a Heineken és a szintén Heineken csoportba tartozó Gösser sörével hoznak forgalomba. A hordót persze nemzetközi oltalom védi, így egyhamar nem fogok olcsón Kőbányai sört csapolni. A 4 literes hordó az olcsóbbik (Gösser) kivitelben ha jól emlékszem, 2590 forintba kerül. Ez azt jelenti, hogy minden korsó otthoni söröm további 324 forintba kerül, majdnem kétszer annyiba, mint az üveges. Aki minden nap megiszik egy pohár sört, az évente durván 35 ezer (!) forinttal fizet többet, mintha üvegeset venne. Persze lehetne nemet is mondani, de belép a kognitív disszonancia csökkentésének természetes igénye: ha már elköltöttem a készülékre egy csomó pénzt, akkor csak azért is használni fogom! Végül is a csapolt sör finomabb és legalább nem kell bevásárláskor egy tucat sörrel csörömpölnöm. Ki van ez találva, kérem - van választásom, de mégsem fogok mást választani.

A post megírásához a végső lökést azonban az Apple tegnapi bejelentése adta. A korábban ajnározott iPod Touch kütyümhöz az Apple kiadott egy néhány apró kis hülyeséget tartalmazó add-ont. Kedves gesztus lenne, de nem az, mert 20 dollárba kerül. És a szörnyű az, hogy rövidesen ki fogom adni ezt a pénzt* egy olyan dologért, ami már tízféle változatban létezne ingyenes komponensként, ha az iTouch nyílt platform lenne (előre is köszönöm a jailbreak tippeket, de inkább nem kísérletezem).

És akkor még nem beszéltem egyes vezető szoftvergyártókról vagy mobilcégekről - sajnos a lista napról napra bővül. A pénztárcánk vastagsága meg napról napra csökken. Help!

*Update: nekünk, szerencsétlen magyar felhasználóknak még csak az sincs megengedve, hogy igába hajtsuk a fejünket - a mesés, új, 20 dolláros iPod Touch frissítést mi harmadik világbeliek nem vehetjük igénybe, mivel még magyar iTunes sincs. Megpróbáltam regisztrálni magam a német iTunes-ra a régi német címemmel - ekkor meg a magyar Mastercard bankkártya nem tetszett neki. Az Apple megint nagyot esett a szemedben. Mégis kérem a jailbreak tippeket.