Kővári Tamás

Az ezredfordulón John Chambers, a Cisco CEO-ja mondott valami olyasmit, hogy az e-learning egyszer majd akkorára növi ki magát, amihez képest az e-mail kerekítési hibának tűnik majd. Ma már lehet szépeket mosolyogni ezen az állításon, de akkoriban mindezt halálosan komolyan vettük. Abban az időben egy német fejlesztőcégnek dolgoztam, akiknek komoly érdekeltségük volt e-learning területen. Emlékszem, havonta jártunk helyi és nemzetközi konferenciákra, kerekasztalokra, informális beszélgetésekre, a levegőben pedig izzottak a buzzwordök - módszertan, SCORM, LCMS… Aztán úgy hozta a sors, hogy 2003-tól egyáltalán nem foglalkoztam e-learning projektekkel - egészen két héttel ezelőttig, amikor is egy elég komoly projekt kopogtatott be az ajtónkon.

Gyerünk, vegyük elő a régi anyagokat, hívjuk fel a régi ismerősöket - 5 év egy gyorsan változó iparágban óriási idő, lesz mit bepótolni.

És ekkor jött a meglepetés - szinte semmit sem kell bepótolnom. Hihetetlen, de az e-learning iparágban semmi komoly újdonság nem történt. Ami akkoriban science fiction volt - például játék- vagy szabály alapú tananyagok, MI tanyagok - annak a megvalósításához egy lépésnyivel sem jutottunk közelebb.
A mai tananyagok semmivel sem tudnak többet, mint amit egy jól átgondolt tananyag öt évvel ezelőtt ne tudott volna. A szűk keresztmetszet továbbra is a koncepció - aki öt évvel ezelőtt nem áldozott egy jó koncepcióra, az ma sem fog - illetve a megvalósítás. Valódi, interaktív, multimédiás tananyagot elkészíteni ma is ugyanúgy marha nagy meló, mint 5 éve volt. Így a többség maradt szépen a szöveg alapú tananyagoknál, megspékelve őket pár Flash animációval és apró feature-rel azok leszerelésére, akik szerint ez az egész nem más, mint egy ízlésesen összerakott click show.

Persze változás történt. Kevesebb a zűrzavar, a hype, a félreértés - a dolog egyszerűbbé váltak. Ma már bárki letölthet és percek alatt telepíthet egy ahhoz hasonló oktatási keresztrendszert (LMS avagy inkább LCMS), mint amilyet 5 éve még 100.000 EUR-ért adtunk. Emlékszem, hónapokat vitatkoztunk a SCORM szabvány értelmén, célján és megvalósításán. Ma már világosan látszik, hogy a szabvány előírásainak többségét teljesen felesleges megvalósítanunk, mert egy hozzánk hasonló nagyságrendű projektben ebből semmi előnyünk nem származik. Ami meg hasznos, azt a fejlesztőink egy hét alatt kimazsolázzák.

Simple is beautiful….

Kidolgoztunk egy érdekes online marketing koncepciót. A dolog messze több, mint bullshitware - abból láttam eleget már életemben, úgyhogy jó gyakorlatra tettem szert abban, hogy megkülönböztessem az érett almát a fonnyadttól. A koncepció lényege, hogy egy még csak kevesek számára érezhető, de világosan bizonyítható trendet meglovagolva konkrét, számokkal és tényekkel alátámasztott, garantált előnyöket kínál egy jól meghatározható vállalati kör részére. Mindezt ráadásul úgy, hogy minimális energiát igényel a vállalat részéről, sőt a beruházás nagyságrendje sem több, mint amire egy termékmenedzser ne tudna akár péntek délután ötkor könnyedén rábólintani. A hab a tortán, hogy a koncepciónak komoly refinanszírozási potenciálja van, így néhány éven belül akár még nyereséget is termelhet.

Az elképzelés minden prezentációnkon osztatlan sikert aratott. Sokkal érdekesebb volt viszont látni, hogy a kezdeti lelkesedés mennyiszer elhalt a következő döntési lépcsőkön. Megismétlem, egy gyakorlatilag nulla rizikópotenciállal, de számos lehetséges többletelőnnyel kecsegtető dologról volt szó…

Elgondolkodtat a dolog, hogy miért is hiányzik annyi helyen az “early adopter” mentalitás. Miért csak akkor merünk egy dologgal foglalkozni, ha már mindenki azt csinálja?

Persze ez nem csak az online marketing szűk területére igaz. A szombat estémet volt szerencsém Pozsonyban tölteni, ahol helyi - magyarul egyáltalán nem tudó - szlovákokkal beszélgethettem. Ők meg mertek tenni valamit, amit mi nem. Náluk minden adó egységesen 19 százalék, a gazdaság robog, az emberek bíznak a jövőben. A jövőbe vetett optimizmus bizonyítékaként a pozsonyi ingatlanárak az egekben, a fiatalok viszont mégis sokkal könnyebben meg mernek hozni komoly elkötelezettséggel járó gazdasági döntéseket, mint egy magyar fiatal. Mi miért nem merünk előre menni? Honnan jön ez a mentalitás és miért nem merünk ellene tenni?

A blogírás egyik legfontosabb szabályát magam is sokszor elmondtam ügyfeleimnek, partnereimnek: ha egyszer belevágtál abba, hogy megoszd a gondolataidat, tapasztalataidat a közösséggel, akkor ne tarts hosszú szünetet, különben még a leghűségesebb olvasóid is elpártolnak tőled.

Most alaposan megsértettem ezt a szabályt. Hónapok óta egyetlen sort sem publikáltam. Pedig lett volna miről, hiszen sok minden történt a szakmában.

Azonban az év elején elvesztettem valamit, ami nagyon fontos volt nekem. Fontosabb, mint azt valaha is hittem volna és erre csak akkor döbbentem rá erre, amikor már elveszítettem.

Nagyon hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra kedvem legyen írni, lelkesedni bármiért is. Azonban az élet nagy tanítómester - amikor a legmélyebben vagy, akkor nyitja fel a szemed. Amikor már biztos vagy benne, hogy a régi tűz kialudt benned, akkor egyszer csak kétszeres erővel lángol fel újra.

Az élet nem áll meg, ahogyan ez a blog sem. Visszatértem.

Kedves kis számú, de annál hűségesebb olvasóközönségem. Sajnos olyan változások következtek be az életemben, hogy néhány napig, néhány hétig nem fogtok új bejegyzést olvasni tőlem, utána viszont ígérem, visszatérek. Tamás

Érdekes kettősségnek lehetünk tanúi napjainkban. Miközben a cégek egyik fele kinyílik a világ és a közösségek felé (kötelező olvasmány: Wikinómia) addig mások minden eddiginél rafináltabb trükkökkel igyekeznek monopolistává válni. Most persze nem a Standard Oil féle vadkapitalista monopóliumokra gondolok. Nem, az okos monopólisták nem azon dolgoznak, hogy tönkretegyék, felvásárolják a konkurenciát vagy megegyezzenek vele a vevők kárára. Ambíciózusabb terveik vannak: ők magát a fogyasztót akarják foglyul ejteni, lehetőleg örök életre. Eszközeik a kiváló termékek, de még inkább a kiváló marketing. Céljuk, hogy az emberekben fel se merüljön a választás gondolata - sőt a legsikeresebbek még azt is elérik, hogy a fogyasztók örömmel hajtsák fejüket az igába. Olvass tovább »

Kövezzenek meg érte, de sosem érdekeltek az überhájpolt Apple kütyük. iPhone egyenlőre nem kellene, mivel hiányzik belőle a 3G/HSDPA és a virtuális billentyűzeten kínszenvedés megírni egy-egy hosszabb e-mailt – legalábbis az én túlméretes ujjaimmal. Az iPod Touchra sincs szükségem – a régi jó fekete-fehér (pontosabban fekete-kék) iPod-om ugyanúgy le tudja játszani a zenéimet, minek ehhez érintőképernyő?

A hozzám hasonló kütyükedvelő olvasóknak ezért csak ajánlani tudom, hogy NE menjenek be Apple boltba és NE próbálják ki az iPod Touch-ot. Tíz perc játék a Touch felhasználói felületén és a következő emlékkép, amikor a kasszánál lehúzzák a kártyát. Olvass tovább »

A nyár végén egy hetet töltöttünk Sziciliában, amely net szempontjából nekem egy gigantikus fekete lyuknak tűnt – az még hagyján, hogy a hotelben nem volt internet, de az egy hét alatt egyetlen nyilváns hotspot sem sétált velem szembe.

Ezután kellemes meglepetés a balatonfüredi Flamingó Hotel – a hotelszobákban (legalábbis az új szárnyban) mindenütt LAN fali aljzat, amin keresztül korlátlan, ingyenes szélessávú net érhető el. Ha még ez sem lenne elég, a teljes épületben (ami azért nem kevés) ingyenes, nyilvános hotspotok egész sora működik, ami ugyan elég gyengén, de még a harmadik emeleti szobában is fogható (a teraszon és a lobbiban pedig tökéletes erősséggel).

A legizgalmasabb azonban mégis a kávézó mellett felállított internetes gép volt.

Olvass tovább »