Kővári Tamás

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha egyetlen árva vasat is fizetni fogok egy közösségi portálnak. Most azonban…

Na de ne rohanjunk ennyira előre… A dolog ott kezdődött, hogy az egyik 30 százalékos projektünk szépen a befejezéséhez közeledik, ami nagy szó, ugyanis nem véletlenül neveztük így: a kezdéskor körülbelül ennyi esélyt adtunk rá, hogy elfogadható időn belül befejezzük - vagy ahogy egy partnerünk fogalmazott, vagy nagyon bátrak vagy nagyon hülyék voltunk, hogy egyáltalán nekifogtunk. Csodák csodájára azonban túl vagyunk a főbb nehézségeken és most már belátható közelségbe került az e-learning iparág forradalmasítása. Ennek örömére nekikezdtem felmelegíteni régi, külföldi kapcsolataimat. Aki porolt már le 5 évnél régebbi névjegykártya-gyűjteményt, az tudja, hogy mit jelent mindez: guglizás, e-mail, guglizás - napokon keresztül. Na de van nekem egy Linkedin accountom, nézzünk ott szét, hátha nyerek néhány órát. Aki még nem ismerné, a Linkedin egy üzleti közösségi portál, ahol régi barátokat, iskolatársakat - és nem utolsósorban - (korábbi) munkatársakat találhatunk meg. A felülete egész jól használható, rákeresek néhány régi kontaktom nevére, bejelölöm őket (a la iwiw vagy facebook) és a jóváhagyásuk után már  szörfölhetek is tovább a kapcsolataik névjegykártyáin, további kapcsolatokat keresve, építve. A Linkedin kiváló a hálózati kapcsolatok követésében is - rögtön értesítést kapok arról, ha valamelyik kontaktom új kapcsolatot vett fel, vagy valamelyik régi munkatársam, iskolatársam regisztrált.

Ekkor kaptam a fülest, hogy a Linkedin után próbáljam meg a Xing -et, amely német nyelvterületen de facto standard. A Xing logikája nagyon hasonló, rögtön rá is akadtam az első kapcsolatokra. Aztán még többre, és még többre. Megdöbbentő, de német nyelvterületen aki számít, Xing tag - ha tehát valaki erre épít, épített szálakat, akkor nem szabad kihagynia ezt a rendszert.

Néhány nap után beléptem a Linkedin-re - és ekkor már nehézkésnek, butának éreztem a rendszert, holott néhány hónapja még teljesen elájultam tőle. A titok nyitja: a Xing egyrészt villámgyors, másrészt a fejlesztők zseniális interfészt hoztak létre: kezdők is intuitívan használhatják, a tapasztalat növekedésével azonban a felület egyáltalán nem válik korláttá, hanem folyamatosan újabb és újabb rétegek nyílnak meg rajta - amíg össze nem áll valami hihetetlenül jól használható valamivé, ahol minden a helyén van, egyetlen felesleges kattintás nélkül elérhető - egyszóval usability mestermunka minden csicsa nélkül. A dolognak csak egy hátránya van - a legjobb funkciókért fizetni kell, ráadásul nem is kevesett: az egy éves díj közel 20.000 forint.

A kérdés persze, hogy mit kapunk ezért: brutális keresési és networking funkciókat. Vagy például egy kedves funkciót, amely megmutatja, hogy kik nézték meg a lapomat és milyen apropóból - kérdezem én, miért nincs ilyen az iwiw-en például? Meg egy csomó minden mást is, aminek a felét még fel sem fedeztem… Ugyanis nem titok, 2 nap intenzív Xing-ezés után előfizettem a prémium tagságra, ahogy a német kontaktjaim durván fele-harmada is ezt tette (kis kék pötty a név mellett).

Ha már így belelendültem a dologba, még azon melegében regisztráltam a Bwiw-en is. Hát, érdekes tapasztalat volt. Mivel megfogadtam, hogy hazai cégről vagy jót írok, vagy semmit, csak annyit tudok tanácsolni a fejlesztőknek, hogy nézzenek szét a fent említett oldalakon is - a legjobbtól nem szégyen lopni…