Miért nem merünk?
Kidolgoztunk egy érdekes online marketing koncepciót. A dolog messze több, mint bullshitware - abból láttam eleget már életemben, úgyhogy jó gyakorlatra tettem szert abban, hogy megkülönböztessem az érett almát a fonnyadttól. A koncepció lényege, hogy egy még csak kevesek számára érezhető, de világosan bizonyítható trendet meglovagolva konkrét, számokkal és tényekkel alátámasztott, garantált előnyöket kínál egy jól meghatározható vállalati kör részére. Mindezt ráadásul úgy, hogy minimális energiát igényel a vállalat részéről, sőt a beruházás nagyságrendje sem több, mint amire egy termékmenedzser ne tudna akár péntek délután ötkor könnyedén rábólintani. A hab a tortán, hogy a koncepciónak komoly refinanszírozási potenciálja van, így néhány éven belül akár még nyereséget is termelhet.
Az elképzelés minden prezentációnkon osztatlan sikert aratott. Sokkal érdekesebb volt viszont látni, hogy a kezdeti lelkesedés mennyiszer elhalt a következő döntési lépcsőkön. Megismétlem, egy gyakorlatilag nulla rizikópotenciállal, de számos lehetséges többletelőnnyel kecsegtető dologról volt szó…
Elgondolkodtat a dolog, hogy miért is hiányzik annyi helyen az “early adopter” mentalitás. Miért csak akkor merünk egy dologgal foglalkozni, ha már mindenki azt csinálja?
Persze ez nem csak az online marketing szűk területére igaz. A szombat estémet volt szerencsém Pozsonyban tölteni, ahol helyi - magyarul egyáltalán nem tudó - szlovákokkal beszélgethettem. Ők meg mertek tenni valamit, amit mi nem. Náluk minden adó egységesen 19 százalék, a gazdaság robog, az emberek bíznak a jövőben. A jövőbe vetett optimizmus bizonyítékaként a pozsonyi ingatlanárak az egekben, a fiatalok viszont mégis sokkal könnyebben meg mernek hozni komoly elkötelezettséggel járó gazdasági döntéseket, mint egy magyar fiatal. Mi miért nem merünk előre menni? Honnan jön ez a mentalitás és miért nem merünk ellene tenni?
