Kővári Tamás

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha egyetlen árva vasat is fizetni fogok egy közösségi portálnak. Most azonban…

Na de ne rohanjunk ennyira előre… A dolog ott kezdődött, hogy az egyik 30 százalékos projektünk szépen a befejezéséhez közeledik, ami nagy szó, ugyanis nem véletlenül neveztük így: a kezdéskor körülbelül ennyi esélyt adtunk rá, hogy elfogadható időn belül befejezzük - vagy ahogy egy partnerünk fogalmazott, vagy nagyon bátrak vagy nagyon hülyék voltunk, hogy egyáltalán nekifogtunk. Csodák csodájára azonban túl vagyunk a főbb nehézségeken és most már belátható közelségbe került az e-learning iparág forradalmasítása. Ennek örömére nekikezdtem felmelegíteni régi, külföldi kapcsolataimat. Aki porolt már le 5 évnél régebbi névjegykártya-gyűjteményt, az tudja, hogy mit jelent mindez: guglizás, e-mail, guglizás - napokon keresztül. Na de van nekem egy Linkedin accountom, nézzünk ott szét, hátha nyerek néhány órát. Aki még nem ismerné, a Linkedin egy üzleti közösségi portál, ahol régi barátokat, iskolatársakat - és nem utolsósorban - (korábbi) munkatársakat találhatunk meg. A felülete egész jól használható, rákeresek néhány régi kontaktom nevére, bejelölöm őket (a la iwiw vagy facebook) és a jóváhagyásuk után már  szörfölhetek is tovább a kapcsolataik névjegykártyáin, további kapcsolatokat keresve, építve. A Linkedin kiváló a hálózati kapcsolatok követésében is - rögtön értesítést kapok arról, ha valamelyik kontaktom új kapcsolatot vett fel, vagy valamelyik régi munkatársam, iskolatársam regisztrált.

Ekkor kaptam a fülest, hogy a Linkedin után próbáljam meg a Xing -et, amely német nyelvterületen de facto standard. A Xing logikája nagyon hasonló, rögtön rá is akadtam az első kapcsolatokra. Aztán még többre, és még többre. Megdöbbentő, de német nyelvterületen aki számít, Xing tag - ha tehát valaki erre épít, épített szálakat, akkor nem szabad kihagynia ezt a rendszert.

Olvass tovább »

Az ezredfordulón John Chambers, a Cisco CEO-ja mondott valami olyasmit, hogy az e-learning egyszer majd akkorára növi ki magát, amihez képest az e-mail kerekítési hibának tűnik majd. Ma már lehet szépeket mosolyogni ezen az állításon, de akkoriban mindezt halálosan komolyan vettük. Abban az időben egy német fejlesztőcégnek dolgoztam, akiknek komoly érdekeltségük volt e-learning területen. Emlékszem, havonta jártunk helyi és nemzetközi konferenciákra, kerekasztalokra, informális beszélgetésekre, a levegőben pedig izzottak a buzzwordök - módszertan, SCORM, LCMS… Aztán úgy hozta a sors, hogy 2003-tól egyáltalán nem foglalkoztam e-learning projektekkel - egészen két héttel ezelőttig, amikor is egy elég komoly projekt kopogtatott be az ajtónkon.

Gyerünk, vegyük elő a régi anyagokat, hívjuk fel a régi ismerősöket - 5 év egy gyorsan változó iparágban óriási idő, lesz mit bepótolni.

És ekkor jött a meglepetés - szinte semmit sem kell bepótolnom. Hihetetlen, de az e-learning iparágban semmi komoly újdonság nem történt. Ami akkoriban science fiction volt - például játék- vagy szabály alapú tananyagok, MI tanyagok - annak a megvalósításához egy lépésnyivel sem jutottunk közelebb.
A mai tananyagok semmivel sem tudnak többet, mint amit egy jól átgondolt tananyag öt évvel ezelőtt ne tudott volna. A szűk keresztmetszet továbbra is a koncepció - aki öt évvel ezelőtt nem áldozott egy jó koncepcióra, az ma sem fog - illetve a megvalósítás. Valódi, interaktív, multimédiás tananyagot elkészíteni ma is ugyanúgy marha nagy meló, mint 5 éve volt. Így a többség maradt szépen a szöveg alapú tananyagoknál, megspékelve őket pár Flash animációval és apró feature-rel azok leszerelésére, akik szerint ez az egész nem más, mint egy ízlésesen összerakott click show.

Persze változás történt. Kevesebb a zűrzavar, a hype, a félreértés - a dolog egyszerűbbé váltak. Ma már bárki letölthet és percek alatt telepíthet egy ahhoz hasonló oktatási keresztrendszert (LMS avagy inkább LCMS), mint amilyet 5 éve még 100.000 EUR-ért adtunk. Emlékszem, hónapokat vitatkoztunk a SCORM szabvány értelmén, célján és megvalósításán. Ma már világosan látszik, hogy a szabvány előírásainak többségét teljesen felesleges megvalósítanunk, mert egy hozzánk hasonló nagyságrendű projektben ebből semmi előnyünk nem származik. Ami meg hasznos, azt a fejlesztőink egy hét alatt kimazsolázzák.

Simple is beautiful….