Egy reklámügynökséggel folytatott vita kapcsán érdekes dilemmával találkoztam. A megbízó egy ismert hazai gyártó- és kereskedő cég, aki tudásintenzív dolgokat gyárt – azaz a cégnek nagyon sok mesélnivalója van a termékéről, annak helyes alkalmazásáról. A cég szakemberei úgy döntöttek, hogy ezt a tudáskincset szeretnék megosztani minden egyes potenciális ügyfelükkel – remélve, hogy az érdeklődőkből később elkötelezett vásárlók lesznek. Abban mindenki egyetértett, hogy egyszerűsége, rugalmassága és olcsósága folytán ehhez a web legyen a választott csatorna.
A cégről még annyit kell tudni, hogy az egyik legszűkebb keresztmetszetet maguk a tudásgazdák jelentik. Van számos nagyon képzett és okos ember a cégnél, akiknek pont képzettségük és okosságuk folytán tele a naptárjuk és nincs idejük ilyen „marketinges hülyeségekkel” foglalkozni.
Az ügynökség belenyúlt a kalapjába, megszületett az első javaslat: legyen egy „fórum” az oldalon. Ezt a magas labdát csak lecsapni lehetett. Teljesen világos volt, hogy a cégnél nincs sem szándék, sem kapacitás egy átfogó szakmai fórum üzemeltetésére – a fórumok sajátos dinamikája folytán ebből csak rosszul lehet kijönni. Vegyünk egy plasztikus példát: Béla, a fő tudásgazda ír egy bejegyzést valamelyik termékükről. Tegyük fel, hogy mindezt elolvassa valaki és beírja rá, hogy szerinte ez hülyeség… A fórumok legnagyobb hibája, mind Béla, mind a válaszadó tökéletesen egy szinten van a hierarchiában, így Bélának muszáj lesz válaszolnia, hogy megvédje a mundér becsületét. Ellenkező esetben ugyanis az olvasók azt fogják hinni, hogy A) Béla megfutamodott B) nem foglalkozik a fórummal. A fórum sajátos, lépcsős struktúrájából kifolyólag a viták és a flame terepe, erre pedig a legtöbb cégnek sem ideje, sem szándéka nincs.
A következő javaslat: webalapú „Szakértő válaszol”. Az ötlettel önmagában nincs semmi baj, nagyon jó lenne ilyen szolgáltatást nyújtani, biztosan sokan használnák. Egy kis fejszámolás után azonban mégis az ötlet ellen szavaztam.
Olvass tovább »
Egy 